Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Amiről Mi tetoválók nem beszélünk...

 

2000- tájékán az internet megjelenésének hála, kezdtek teret kapni a világban az új fejlesztések, eszközök, anyagok a tetoválás területén. Ez által felgyorsult az információ csere és a szakma fejlődése. Kialakult egy olyan, már- már hiperrealista vagy fotórealista (köztudatban helytelenül elterjedt 3D-s) stílusvilág, amit különböző műfajokkal ötvöznek. És bizony nagy sikerrel terjedt el a világban és ma már meghatározóvá vált.

 

Sok tetoválóban már akkor felmerült egy alapvető bizalmatlanság a műfajon belüli technikai megjelenítések iránt, mert kétséges volt, hogy az emberi szervezet alkalmas e-az ilyen halvány, finom, világos színárnyalatok befogadására. Sajnos ez a sejtés az évek múlásával beigazolódott. Az elkerülhetetlen UV-sugárzás az aktuális kor, ezzel együtt járó folyamatos öregedése a sejteknek és persze a melanin győzött. Mint kiderült, sok embernek nem alkalmas erre a bőre.

 

 

Tetoválókban a versenyszellem és a hiúság igen magas. Többre értékeljük a pillanatnyi sikereinket, mint azt, hogy felvállaljuk és felhívjuk a figyelmét a vendégnek a már pár év után fellépő esetleges esztétikai változásokra. Egy laikus, aki nem ért a grafikához, ösztönösen lenyűgözi és többre tartja, ha olyat lát, ami a valóságot ilyen látványos módon visszaadja. Ez persze a tetoválót visszaigazolja, hiszen rengeteg visszajelzés és sikerélmény éri. Like-okat, megosztásokat, nemzetközi elismeréseket és díjakat szerezhet magának, ami arra ösztönzi, hogy a határokat túllépje.

De ami technikailag megvalósítható az már biológiailag az évek múlásával nem fenntartható.

 

Íme, egy példa milyen, amikor a finom kontrasztok és tónusok eltűnnek, csak a narancssárgás színek maradnak meg.

 

unbenannt-echtfarben-03--2-.jpg

 

Az sem mindegy, hogy milyen életkorban tetováltat valaki. 

A fej torzulása abból adódik,

hogy a program a másik képhez igazította a fotó méretét.

Amiről Mi tetoválók nem beszélünk...

 

 

Mi itt Magyarországon, közelebb állunk a déli embertípushoz és éghajlathoz, kicsit barnább a bőrünk, szeretünk sokat napozni és szoláriumba járni, és ez nem előnyös sem esztétikailag, sem biológiailag a tetoválás szempontjából.

 

Ehhez egyidejűleg még hozzájátszik az is ,hogy mint minden anyag, amit ilyen-olyan, úton-módon beviszünk, a testünkbe azt a szervezetünk megpróbálja lebontani. Ne felejtsük el, hogy a test nem tesz különbséget étel, ital, gyógyszer, kozmetikum vagy tetoválás között. Azokat a molekulákat ami neki kellenek lebontja, és csak azokat a részeit használja fel, amire szüksége van, amit meg rossznak talál azt megpróbálja eltávolítani, vagy kilökni. Amik meg semlegesek számára azzal meg nem foglalkozik. (Többek között, ilyen a szén is. A fekete festék jóformán csak ebből áll. Ha jó minőségű fekete festéket használunk, a megfelelő méretű kivitelezéssel, és nem tesszük ki erős környezeti hatásoknak, az akár egy életen át is megtartja minőségét és alig kell hozzányúlni az évek során.)

 

 

Mivel minden festék és színárnyalat más és más molekulák keveréséből áll össze, mindegyik másként viselkedik a szervezetben. És mivel minden ember különbözik, ezért más és más mértékben.

 

De bármi olyan külső hatás is közrejátszik, ami stimulálja és igénybe veszi a testet. Pl. olyan szereket juttatunk a szervezetünkbe éveken át huzamosabb időn keresztül, mint gyógyszerek, kábítószerek, testépítők által használt segédanyagok. stb…

 

 

Kétségtelen, hogy rengeteg fejlődés volt a festékek és az utókezelés terén. Ezek elsőbb sorban azt jelentették, hogy szebben gyógyuló, könnyebben bevihető és élénkebb színtelítettségű festékek jelentek meg a piacon. De ez nem azonos a színtartóssággal. Továbbra is az emberi szervezet az úr.

 

 

A tetoválás színtartóssága szempontjából a bőr típusa nem mérvadó. Annak csak a festék bedolgozhatóságánál van szerepe. Amibe belejátszanak az egyéni sajátosságok, környezeti hatások a tetoválás helye a testen. Amit mindenkinek a saját szervezete dönt el, hogy milyen mértékben... Vagyis ezek összessége.

 

 

(Természetesen ez így ömlesztve ijesztően hathat, és a fotók is szélsőséges eseteket mutatnak be, a valóságban legtöbbször ez azért jóval árnyaltabban jelenik meg.)

 

 

 

Azok a fotók, amiket a tetoválók feltöltenek a munkáikról, már " befotózott és megdolgozott" képek. Régen ez úgy történt, hogy fotózás után még rásegítettünk különböző programokkal, hogy feljavítsuk a kép minőségét. Ma már a legújabb telefonok is olyan fejlesztésekkel, kép és helyzetfelismerő algoritmusokkal vannak ellátva, hogy már feleslegessé teszik vagy alig igénylik az utólagos manipulációt.

 

Úgy, hogy egy átlagos, okos telefont használó ember még csak nem is sejti, de már külön beállítás nélkül is automatikusan, érzékien nagyobbra húzzák a szemet ,(manga nézés) keskenyebbre veszik az arcot, szájat a megfelelő testrészeket vékonyítják, kövérítik, kontrasztosítják, mélyítik, ahol kell, világosítják, vagy épp sötétítik a képeket. Kisimítják és eltüntetik a pórusokat és a bőrhibákat, élénkíti a színeket és persze penge élesre állítják a fotót.

 

Íme, néhány példa a frissen befotózott, és a már letisztult natúr tetoválás között, ahol már eltelt több idő, és nem használtak tudatos vagy automatikus retusálást a fotón.

 

tattoo-1.jpg

 

 

tattoo-4.jpg

 

 

Itt olyan kép látható amin a friss reális tetoválás látható úgy ahogy természetesen is látni lehet a munka után. A másik az én általam megdolgozott kép.

 

img_0359.png

 

hhg.png

 

 

 ... Az előzőekben bemutatott képeknek a problémája, hogy azt a látszatot keltjük az emberekben, hogy amit a fotón látnak az reális és hosszútávon fenntartható.

 

Pedig vannak műfajokon, stílusokon belüli grafikai megjelenítések, amik jóformán csak addig léteznek, amíg frissen befotózzák őket.

 

 

Minden tetoválásnak van egy minimális mérete, amiben még meg lehet valósítani. Mert a bőrnek vannak fizikai korlátjai. Ezt sokszor sem a tetováló, sem pedig a vendég nem hajlandó megérteni, elfogadni.

Ez a tetoválás nagyjából 4-5 cm lehet. Ahhoz, hogy ismét a régi állapotára fel lehessen újítani, legalább 13 cm- esnek, kellett volna lennie.

 

rh3mcq9.jpg

 

Hogy korrigálni lehessen a kontúr megfolyását egy leheletnyivel vastagabbra kell húzni. De ilyen méretekben ez kivitelezhetetlen. Minél vékonyabb és közelebb van egymáshoz egy kontúr, annál szembetűnőbb a megfolyás. Ellenben ha a megfelelő méretben van elkészítve, ez a minimális vastagítás optikailag nem szembetűnő és az eredeti minőségében helyre lehet állítani a tetoválást. 

Az utóbbi 4-5 évben megjelentek stílusirányzatok a szakmában, amik nem foglalkoznak ezekkel a törvényszerűségekkel. Olyan vonal sűrűséggel dolgoznak, amivel már- már rézkarcszerű hatást lehet elérni. Az előbbi példából kiindulva érthető mi a probléma ezzel a technikával.

A későbbiekben lehetetlen lesz felújítani és visszaadni azt a hatást és stílust, amiből kifolyólag ez a munka elkészült.

 

fredao-oliveira-09-horz.jpg

25550177_1206876406123497_4477235421221957850_n-horz.jpg

 

Ugyanez a probléma lép fel akkor is, ha valaki a Dotwork technikát szeretné ötvözni a realista irányzatokkal. Az egykor oly szépen különálló pixelek egymásba folynak, és az idő múlásával úgy fog kinézni, mint egy orosz börtöntetoválás.

 

o2gxaoxl-horz.jpg

 

 

A wotercolor tetoválásokról meg már az első példából kifolyólag nem lehet túl sok mindent hozzáfűzni.  Az egykor volt vibráló, világos színek nagyon hamar (Éppen a vízzel felhigitott, halvány tónusértékek miatt) „Bedöglenek” de legalább a kontúr maradandó.

 

tattoo-aging-before-after-3-590975ff69ac5__605.jpg

 

tattoo-aging-before-after-24-5909e0b4f29c4__605--1-.jpg

 

 

Erről meg egyszerűen nincs mit mondani. Rejtély, hogy miért vállalnak el tetoválók még mindig munkákat ezekre a testrészekre. (Kézfej, ujjak, tenyér, tenyérél, Csuklóhajlat, talp, talpél, lábujj.) A fehér tetoválásokról meg nem is beszélve.

 

 

tat-vert.jpg

 

 

Whip shading. Kilencvenes években a tekercses géptípusokkal eleinte sokat vacakoltunk, hogy be tudjuk állítani úgy a gépet, hogy nehogy ilyen nyomot hagyjunk a bőrön tónusozás közben, mert garantáltan sittes tetoválás lesz belőle az évek múlásával. Ez volt a legelső amit megtanultunk a saját kárunkon, hogy ilyet nem szabad. Érthetetlen, hogy senki nem szól rájuk ezért a tapasztaltabb tetoválók közül.

 

thekimfiles-through-the-reels-lawrence-edwards-tattoo-bouquet-peony-peonies-pussy-willow-bull-thistle-07.png

 

21436287_2193565107536955_3897863634948194304_n.jpg

 

 

Ezeket a hibákat az én tetováló generációm már ismeri. Mert közel 30 évnyi tapasztalat és visszajelzések után már az első tizenkét évben kiderült, a saját és a vendégeink kárán, hogy mit bír el az emberi szervezet. Ezért érthetetlen, miért tartunk még mindig itt?

Mert a pillanatnyi esztétikai hatás mellett azt is mérlegelni kell, hogy az idő múlásával, milyen állapotban lesz a tetoválás.

 

Persze ez csak Plátói kérdés volt. 

Valójában arról van szó, hogy amit a régebbi generációk (azok, akik a 90-es évek elején kezdték a szakmát) még 13- 15 évébe került kifejleszteniük és autodidakta módon vagy egymás tapasztalatai árán, elérni ezt a technikai szintet. (Régebben ezek még nem léteztek.)

 

Ebből kifolyólag érthető, hogy ezek a technikák, eszközök és megjelenítési formák még nem voltak kipróbálva. Egy olyan tetováló aki ilyen munkákkal szerezte meg az elismerést, hírnevet, sikert nem szívesen fogja saját magát "szembeköpni" és nem beszél ezekről a problémákról.

 

Az új generációk 1-1,5 év alatt megtanulhatják ugyanezt. Mert ők már kézhez kapnak mindent.

(Az interneten már hozzá lehet jutni minden információhoz és technikához szinte azonnal.)

Ebből adódóan még nincs meg az a tapasztalata, hogy eldöntse mik a korlátjai és, hogy az adott technikákon belül meddig lehet elmenni.

Mert még nem látta vissza a saját munkáit 10- 15 év múlva. Csak a pillanatnyi sikerélményeiből kifolyólag gondolkodik és nagyon hamar az a képzete támad, hogy azok a stílusokon belüli megjelenítések, amit a régebbi generációk készítettek azért néznek ki úgy, ahogy, mert nem lettek jól megcsinálva. Hiszen ő (a saját szemszögéből nézve) már jelenleg, pár éves szakmai múlttal is sokkal jobbat csinál. Elfelejtvén, hogy a biológiai és fizikai korlátok az ő munkáira is érvényesek. És ez a szemléletmód így öröklődik generációról-generációra.

 

 Jellemző, hogy mikor egy másik kolléga munkáit látják ilyen állapotban, azonnal a munka elkészítőjét kezdik besározni. Rossz minőségű volt a tű, a festék, rosszul dolgozta be a bőrbe, stb. De ha a saját munkáinál lát ilyet, egyből a vendégben keresi a hibát. Nem kezelte megfelelően, ránapozott a friss tetoválásra, kiáztatta, elfertőzte és ettől kilökődött, stb...

(Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a leírt problémák nem léteznének, és nem fordulnának elő. Bár ez is megérne egy külön fejezetet.)

 

 

A gond igazából abból van, hogy a vendég is olyat szeretne csináltatni, amit a médiában és más egyéb fórumokon favorizálnak.

Hiába akar egy tetováló korrekt és tisztességes lenni a vendéggel, hogy az ötlete nem megvalósítható ilyen és ilyen okokból kifolyólag, ha az ott publikált munkákhoz mér. Mert hiszen látta, hogy létezik és megvalósítható és nem is akárki munkája volt. Következésképp: Te nem vagy jó tetováló, és csak ezzel a szöveggel akarod leplezni, hogy nem tudod, vagy nem akarod megcsinálni.

Ilyenkor lép fel az a dilemma, hogy intaktak maradjunk vagy legyünk korruptak és „szarjunk” bele mi is.

Ha alkalmazkodunk, korrupttá válunk. Ha intaktak maradunk, le kell mondjunk az oly vonzó sikerekről és anyagi javakról.

 

Az idő múlásával a tetoválás természetes velejárója, hogy valamelyest megfakul és a kontúr kissé megfolyik. Ezért érdemes őket a stílusok, műfajok és megjelenítésekből adódóan korrigálni. (Amit mindenkinél és minden munkánál más és más időben kell megtenni.)

 

Összességében kijelenthető: Ahhoz, hogy maradandó és későbbiekben is könnyen korrigálható tetoválásunk legyen, elengedhetetlenek a telt, erőteljes színek és a fekete mélységéig elmenő kontrasztok. Barna bőrtípusra, vagy olyannak, aki szeret szoláriumba járni vagy napozni, nem érdemes színes tetoválást csináltatni. De még a fekete realisztikus ábrázolás sem érvényesül igazán a bőrükön, érdemesebb stilizált forma és motívum világban gondolkodniuk.

 

Mindenkinél ajánlott viszont a határozott játékok a kontúrokkal, amitől dekoratívabbá és messziről is értelmezhetőbbé válik a tetoválás. Nem utolsó sorban, remek lehetőséget ad a test ornamentikus áramlatainak a lekövetésére. Továbbá, egymástól jól elkülönülő kontúrokat szabad használni. „CSAK” színekkel nem érdemes dolgozni. Kerülni kell az elaprózott részleteket, a túlzott nagy felületű, világos színű árnyalatokat és csak a megfelelő helyeken a kontrasztok végett alkalmazni.

De ami legtovább megtartja az eredeti minőségét, azok a fekete tetoválások.

 

A 90-es években még az volt a cél hogy elfogadtassuk a tetoválást az emberekkel. Hiszen a többség (joggal) gondolt úgy a tetoválásra, mint ízléstelen össze- vissza felhelyezett, elmosódott foltokra a testen, amivel elcsúfítják magukat az emberek.

 

Mára ismét megismétlődni látszik a helyzet. Eljött vagy el fog jönni egy generáció, akik szintén (joggal) fognak ugyanígy vélekedni a tetoválásról.

 

Sőt már most érezni lehet ennek a folyamatnak a kihatásait. Először csak a tetoválókon lehetett látni, majd egyre több „civilen” is azt a fajta kényszer megoldást, amikor jobb híján, valaki a megunt javíthatatlan és felvállalhatatlan tetoválásait "blackout stílusnak álcázva" összefüggő feketére tölti be.

 

skeleton-gloves-blackwork-tattoo-horz.jpg

 

20374696_1364946513553472_8426118692593013831_n.jpg

 

 

Ha valaki pusztán csak egy gyönyörű, színpompás festmény jellegű művészeti alkotást szeretne viselni a testén, az műfajt tévesztett. Arra más művészeti ágak sokkal megfelelőbbek. A valóságban nagyon ritka, hogy egy ember az élete folyamán többször visszamenjen a tetoválójához, és kifizessen sok százezer forintot, hogy ismét a régi pompájában tündököljön a mesteri mű.

Ellenben, léteznek olyan stílusok és megjelenítési formák amik, akár egy életen át is működni tudnak.

 

Aztán ha a full feketét is meguntuk, már nem marad más mivel érdekesek lehetnénk csak a "nyúzás".

 

 

9.jpg

 

 

he3.png

 

 

A nyolcvanas évek végén, mikor a Képző és Iparművészeti gimnáziumba jártam nagyon jól jövedelmező nyári munka volt a turistáknak való utcai portrérajzolás. Megkérdeztem egy nálam tapasztaltabb felsőst, hogy mennyire nehéz és, hogy sok munkával jár-e egy portré megrajzolása. Ő elnéző kissé gúnyos mosollyal azt válaszolta:

 

„Ezeknek elég, ha nagyjából elkapod a karaktert a lényeg az, hogy a szeme meg a szája meg legyen pöncögve. De ami a legfontosabb, hogy csillanjon meg rajta a fény!!! Ezek után már elismerően fogják veregetni a vállad, hogy te mekkora művész vagy.”

 

Azt hiszem ez a mondat tökéletesen jellemzi a jelenleg uralkodó helyzetet "trendet" a tetoválás területén is.

 

A spiritualitás és a felelősség hiányát.

 

Semmi más csak hatás, üres grafikai virtuózkodás, legfeljebb geg.

 

Trendet, abból divatot, divatból meg kommerszt hozunk létre.

 

Mondva csinált, grafikailag hálás témájú, hatásvadász, mozi plakát jellegű tartalmat. A nyugati világ összes kacatát. Amik sokszor klisékként köszönnek vissza. Koponya, füst, nevenincs portrék, érzékien nyitott szájú és tágra nyílt szemű fiatal lány, aki valamilyen meghatározhatatlan pontra réved a semmibe, vagy éppen mélyen a szemedbe néz. (Lehetőleg vérezzen valamije az arcán, rengeteg polír és csúcsfénnyel felturbózva) Zombik, szörnyek, óra szerkezet, iránytű, filmjelenetek, mozisztárok és akcióhősök, comix figurák stb... stb… Amit újabban valamilyen, aktuális trendi geometrikus vagy laza ecsetvonás szerű textúrával teszünk érdekessé.

Csupa olyan téma, és túlzsúfolt, kaotikus megjelenítés, ami már 1-2 méterről is, csak egy foltnak látszódik.

 

Hogy Peták Károly Ausztriában élő tetováló ismerősömet idézzem: "Az ilyen tetoválásokkal az a baj, hogy úgy néznek ki mint egy folt.

Lehet, hogy az a világ legszebb foltja, de már pár méterről olyan, mint egy eldurvult bőrbetegség."

 

 

Ahogy egy gyönyörű, látványos és pillanatnyilag borzalmasan aktuális háttérképet is igen hamar megununk és pár hónap múlva lecserélünk egy újabbra, így vagyunk a tetoválásainkkal is.

 

JAA!!!  Vagyis mégsem.

 

 

És itt jön képbe a spiritualitás.

 

Mert, ha nem csak a pillanatnyi esztétikai valőrje miatt rakat fel valaki magára tetoválást, hanem valós mélyebb tartalommal is bír, az mindig fontos része lesz az életének. Még akkor is, ha olyan műfajban tetováltatott, ahol az esztétikai minőség nem fenntartható és nem lehet, vagy csak nincs kedve felújítani.

 

 

Ugyan, a tetoválásnak lelki „gyógyító” terápiás hatása is van.

Sajnos sokan helytelenül használják. Mint ahogy van gyógyszerfüggőség, ugyanúgy van tetoválás függőség is.

 

12289636_794527700655929_7346190206532837749_n.jpg

 

A spiritualitás nem azonos a lelki problémákkal.  Ezt sokan félre értik és érzelmi mankóként használják a tetoválást.

Például: Régen, ha egy fiatal lánynak valami kis lelki problémája volt, elment a fodrászhoz és levágatta, vagy befestette a haját, vagy új körmöket rakatott fel és érzelmileg feltöltődve, kicserélve „új emberként” élhette tovább az életét.

 

Ma, rohan a tetoválóhoz, hogy megörökítse azt.

Mintha csak a Facebookra posztolna be egy nagyon mély és elgondolkodtató idézetet, képpel alátámasztva. 

 

És nagyon hamar eljut odáig, hogy ha nincs is semmi apropója tetováltatni, kreál magának valami indokot csak, hogy varrathasson magára és újra megélhesse ezt az élményt.

 

Jelenleg, már 17- 18 éves lányok is úgy néznek ki, mint egy összefirkált spirálfüzet széle egy unalmas matekóra után.

 

16711659_1650142091947390_7199812461894695453_n.jpg

 

És ezzel el is jutottunk a felelősség fogalmához.

 

Idevonatkozóan nem létezik egységes etikai kódex a szakmában, mindenkinek magának kell kialakítania, hogy hol húzza meg a határt. És rá kell jönnie arra, hogy lehet és kell is nemet mondania egy felkérésre, még akkor is, ha a saját üzletét rontja ezzel. Meg kell értetni a vendéggel, hogy bizony a tetováló nem csak a rákerült munka minőségéért, hanem ő érte is felelős. Még akkor is, ha nem mindig fogadják el azt, amit mondunk és néha önérzetes sértődöttség a vége a vendégek részéről.

 

Az 1900-as évek elején jelentek meg az első elektromos tetováló gépek és velük együtt az első tetováló stúdiók.

 

 

enhanced-buzz-821-1305148504-25.jpg

 

bert-grimm1912-vert.jpg

 

Ezek a tetoválók bizony nem voltak művészileg vagy grafikailag képzett emberek.

 

aff75a8302576471d99004e07f9b7f41.jpg

 

ff37b609ca1286af250ba80dcdbe7476.jpg

 

Olyan közegből, társadalmi osztályból származtak, mint a legtöbb vendégük. Bűnözők, matrózok, halászok, hajósok, katonák és a munkásosztály alsóbb rétegei. kezdetleges rajztudással és esztétikai érzékkel voltak megáldva, minden ízlést nélkülözve össze- vissza tetováltak és tetováltatták magukat az emberek annak függvényében mi jutott épp eszükbe, milyen érzelmi behatás alatt álltak vagy épp mennyire voltak berúgva. De akkoriban sem a tetoválónak sem pedig a vendégi kőrnek nem volt igénye többre.

 

o-tattoos-900-horz.jpg

 

Ugyan a tetoválás egy lassú fejlődésen átesett és egyre népszerűbb lett, de az 1990-as évekig nem sok minden változott. Itt történt az, hogy a kelet európai rendszerváltás következtében (Ne felejtsük el, hogy a kelet európai blokkokban nem léteztek tetováló szalonok.) nagyon sok fiatal tehetséges grafikusnak, művésznek nem volt munkája, az állami cégek megszűntek az újjak meg olyan nevetséges pénzekért alkalmaztak, hogy nem volt érdemes dolgozni a szakmában. És ezek a tehetséges fiatalok a tetoválásban megtalálták azt a piaci rést ahol igen hamar, jól fizető szakmát teremthettek maguknak.

(Nyugaton akkoriban ez pont fordítva volt, a tehetséges művészeket a cégek jól megfizették vagy önállóan is tudtak dolgozni a szakmájukban, mert volt igény a munkájukra. Eszük ágában sem volt ilyen „alantas” szakmában dolgozni.)

 

Az a jelenség, hogy grafikai tudással is rendelkező emberek megjelentek a szakmában, a tetoválás fejlődésének bizony nagy lökést adott, és felértékelődött (művészi szintre emelkedett) a tetoválás immár az egész világon.

 

Ma már gyönyörűbbnél, gyönyörűbb esztétikus megjelenítést, kompozíciót csodálhatunk meg tattoo versenyeken és azok publikációiban, olyanokat, amik tökéletesen összhangban vannak az emberi testtel.

 

De jóformán csak ott. A "civilszférában” ennek a fejlődésnek jóformán nyoma sincs.

 

Nem magyaráztuk el a vendégeknek hogyan, mit és miért kell változtatni egy mintán ahhoz, hogy egy tetoválást ízlésesen el lehessen helyezni  úgy, hogy az összhangban legyen a testtel és annak izomzatával, formájával.

Ezen a téren még mindig ugyanazon a primitív szinten tartunk, mint 100-évvel ezelőtt. Jóformán semmit nem változott az emberek hozzáállása. És erről nagyrészt a tetoválók tehetnek.

Létrehoztunk egy felszínes, celebeskedő, pénz és siker hajhász tetováló kultúrát, ahol arra próbáljuk rávenni az embereket, hogy indokulatlanúl sokat és sokszor, tetováltassanak, lehetőleg minél gyakrabban.

 

 

tattoo_ink_187_slide-3.jpg

 

090bc58c-f9f4-433e-a663-c101f4ac056d.jpg

 

black-full-body-tattoo-for-women.jpg

 

81d0cc07ad20b09d5d9b3b10d7bdebb9--pin-up-girl-tattoo-girl-tattoos.jpg

 

 

Ez a jelenség a táblagépek és az okos telefonok megjelenésével még rosszabb lett. Egy ilyen technikát használó embernek az alig 10 centis kijelzőjén lehetetlen átlátni és kivenni egy megfelelő méretű és jól megkomponált tetoválást.

 

Ami meg egy pár centis kijelző keretén belül jól néz ki, az a valóságban egy emberi test méreteinek esztétikájához viszonyítva, már nem működik.

 

20246114_1139202589557230_312838066430611902_n.jpg

 

Meg kell tanítani a vendégeket a tetoválás tudatos felépítésére. Hogy ne, össze-vissza dobálják fel magukra a mintákat és stílusokat annak függvényében, hogy milyen érzelmi és anyagi háttér állt ép rendelkezésre. (igaz van egy irányvonal, ami ezt a rosszfiús, rosszlányos stílust akarja utánozni. De ami egy celebnél hozzátartozik egy felépített imázshoz, az másnál már nem biztos, hogy hosszú távon előnyös. Nem lesz mindenkiből divat gengszter, rapper vagy pornósztár.

 

De nem csak erről van szó. Hiába adunk tanácsot hogyan kellene megvalósítania az elképzelését, ha a környezetében az interneten és a médiában látható dolgokon "szocializálódott".

Ezért van most olyan helyzet, mint mikor a négy éves gyerekeinket próbálnánk meg megtanítani, felöltözni.

A bal cipő a bal lábra való és nem fordítva.

A zoknit ne kifordítva húzd fel, és különben sem az a párja.

Nem érdekel, hogy a szomszéd gyerekén milyen ruha van!

ÉS NE KAPKODJ, MERT A HAVEROK A JÁTSZÓTÉREN MEGVÁRNAK!

 

A tetoválás tervezéséről, bővebben itt:

(KLIKK A KÉPRE)

ae4ae1c7828dea5ac5b81ee7f4ed88d6.jpg

 

 

Tetováltatni jó dolog, aki egyszer rá érzett az ízére nem tudja abba hagyni.

 

Talán az egyik legjobb módszer,  pl. a Japánok ( Vagy a régi tetováló kultúrák) hozzáállása. Nem minden ízlést nélkülözve, mint ahogy az európaiak csinálják, hanem lekövetve a test és az izomzat finom áramlatait, anatómiai részekre bontják fel a testet és úgy építik fel a tetoválást, hogy az későbbiekben szimmetriailag, esztétikailag, formailag is passzoljon, vagy akár hozzá lehessen építeni a következő testrészhez. Mert különben úgy fogsz kinézni, mint egy hanyagul felragasztott matricás album.

Ne akard előre meghatározni a minta nagyságát.

 

A MÉRETET MINDIG AZ ADOTT TESTRÉSZEN ELHELYEZETT ÁBRA ESZTÉTIKAI ÖSSZHANGJA HATÁROZZA MEG!

Nem kell, mindent csak azért egy bizonyos méretben megcsináltatni, mert éppen annyi pénzed van rá. Netán, türelmetlen vagy mert túl szeretnél lenni rajta. Vagy csak azonnal látni akarod a kész munkát. Elég egy- két havonta beülni pár órára. Ezt még mindenkinek megengedi a pénztárcája és az eredmény is sokkal magasabb színvonalú lesz. Nem kell rohanni, van rá egy életed.

 

Az, hogy valaki szépen vagy jól tetovál, rajzol, fest, énekel, színészkedik, zenél stb… nem tehetség, hanem adottság kérdése.

 

A tehetség csak az adottságból következik. Ha már valaki képes hozzáadni valami pluszt is ahhoz, ami már születése óta meg volt benne.

Olyasmit, ami eddig nem volt és a későbbiekben új dolgok, gondolatok születhetnek belőle

 

Sajnos a tetoválók leragadtak pusztán az eszközhasználat és a grafikai tudásuk fejlesztésénél.

De legalább elvárható volt, hogy egy alapvető szinten ismerje és tudjon dolgozni a különböző stílusokban.

 

Ma már ez sem szükséges. Elég eljátszani a Facebook-on a sikeresség látszatát. Mert hát izgalmas és népszerű dolog tetoválónak lenni. És manapság az embert, nem a valódi értéke, hanem a színészi teljesítménye szerint ítéljük meg.

Csak ki kell választani egy- két olyan stílust, műfajt amit egy ügyesebb kezű 14 éves is meg tud csinálni egy kreatív szakkörön. És nem kell mást tenni hozzá, mint kikiáltani magunkat a téma specialistájának. Kicsit olyan ez, mint ha az ABC- böl csak az A- betűt tanulnánk meg és azt állítanánk magunkról, hogy nem analfabéták vagyunk, hanem az A- betű szakértői.

 

469fb5a220a92243729a429f946dc907.jpg

 

Pedig a grafikai tudáson kívül legalább annyira fontos lenne egy alapvető (hiteles) tájékozottság a különböző kultúrák és az őshagyományok terén, az antropológiai háttér, régészet, művészettörténet, és ami ebből adódik a szimbólumok ismerete. 

 

A szimbólumok, jelek, jelképek nem szinonimák, mint ahogy azt a legtöbb ember tévesen értelmezi.

Ez nem úgy működik, hogy SZIMBÓLUM = EGY VAGY TÖBB SZÓ, mert akkor már képírás lenne. Ezért nincs értelme olyan kérdéseket feltenni, hogy mutass nekem egy olyan mintát, ami azt jelenti, hogy… Nem lehet csak úgy rábökni, hogy na, ez tetszik, nézzük meg mit jelent. Aha, ez jó lesz!

A szimbólumok olyan összetett elvont metafizikai fogalmak, gondolatok, érzések, érzelmek képekké, jelekké való leképezése, amiket épp az összetettségük és elvontságuk miatt nem vagy csak nehezen lehetne szavakban kifejezni.

Persze a szimbólumok egymással is kombinálhatóak és beleépíthetőek más motívumokba ez által nyerve új komplexebb értelmet. Természetesen a korral fejlődve, változva megjelenhetnek új (modern) szimbólumok is, amik idővel átveszik a régiek szerepét.

Gyakran évek, évtizedek is eltelhetnek mire a szimbólumok, jelek, jelképek az ember életében, sorsában formát öntenek és a testén tetoválás formájában is realizálódnak.

Ezért tűnik spontánnak az elhatározás és érzik sokan úgy ,hogy a szimbólum találta meg őt és nem fordítva.

És ezért tud rendkívül bosszantó lenni ha megkérdezik: És ez mit jelent ami rajtad van?

Mert lehetetlen pár szóban visszaadni azt, ami ennyire személyes és benned is évek leforgása alatt érlelődött meg.

 

 

2017. okt.

kifakult tetoválások, elrontott tetoválások, realista tetoválás, 3D tetoválás, színes tetoválás, portré tetoválás, élethű tetoválás, fotó tetoválás, tattoo