Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Mennyi ideig tart egy tetoválás és miért ennyi az annyi.

 

(Avagy, profi szinten is lehet szart csinálni.)

 

 

 

Egy valamirevaló tetováló életében, ha jól csinálja amit csinál eljön az az idő, hogy már rutinból képes dolgozni.

 

A rutin jó dolog!

Azt jelzi, hogy már önállóan képes olyan dolgok megvalósítására, amit eddig csak másolással, segédlettel volt képes. Pl. a tónusok, színek, fények, árnyékok, kompozíciók, perspektívák megjelenítésére és a megfelelő helyen történő felhelyezésére.

 

De a rutinnak van egy másik megjelenési formája: A nagyolás.

 

A probléma gyökere abban rejlik, hogy mind a vendég, mind a tetováló hamar túl akar lenni a műveleten.

 

A vendég azért, mert türelmetlen és így kevesebb fájdalommal, hamarabb tud vetíteni az új szerzeményével. A tetováló meg azért, mert ugyanannyi pénzért, kevesebbet kell dolgoznia és így több munkát vehet fel a naptárába. (Bár sokszor az is belejátszik, hogy már unja, hogy ugyanazt a „trendi” témát kell megcsinálni, immár sokadszor. Vagy annyira túlzsúfolja magát munkákkal hónapokkal előre, hogy nincs ideje több alkalommal elkészíteni a munkát.)

 

Ilyen esetekben az történik, hogy a tetováló a rutinja mögé rejtve, képes arra (megfelelő helyeken a megfelelő tűcsoporttal) úgy alakítani a kompozíciót a formákat, tónusokat vagy a színeket, hogy csak azokat dolgozza meg, amik grafikailag látványosak és feltétlen szűkségesek, ami meg nem központi téma, azt alig egy-két tónus árnyalatot használva elnagyolja. (Ámbátor, van olyan tetováló is, aki egyszerűen csak nem képes többre.)

 

 

30724710_1732771303476536_4828577292735217664_n.jpg

 

 

Ezáltal nagy felületeket lehet igen rövid idő alatt megjeleníteni. Összhatásban ugyan tetszetős eredményt ér el, de valójában technikailag órákon át lehetne még dolgozni rajta.

 

A legtöbb ember, ebből semmit nem fog észrevenni. Neki csak az a fontos, hogy minél gyorsabban, minél nagyobb tetoválása legyen (sajnos, sokszor nincs is igénye többre) mert nem akar többször jönni. Elégedetten fogja veregetni a tetoválója vállát, hogy mennyire profin és gyorsan tud dolgozni, és még a művész is elhiszi magáról mindezt, és hozzáad még egy centit koponyája átmérőjéhez.

Presztízst csinál belőle és büszkén hirdeti úton-útfélen önnön nagyságát.

 

Az így frissen elkészült munka, ugyan nagyon meggyőző és látványos. De azon kívül, hogy félkész, sokszor pár év alatt már csak egy elnagyolt, kifakult, elmosódó ábra benyomását fogja kelteni.

 

 

29027593_1609193002521991_765369086317166592_n.png

 

 

Ezt a fajta csalást, kifejezetten a kevés kontúrral készített, realista ábrázolásmódnál lehet jól alkalmazni. Többek között ezért van az, hogy a tetoválók többsége nem lelkesedik az ornamentikus, nonfiguratív témákért, mert ott nem lehet csalni. A sok kontúr csak lelassítja, unalmassá, nehézkessé teszi a haladást, csökkentve a könnyű pénzkereset és gyors sikerélmény megélésének a lehetőségét...

 

 

 

Minden tetováló átélte már azt a bicskanyitogató érzést, mikor a kliens felháborodott értetlenséggel veti oda a tetoválónak a kérdést „ Mi tart ezen ennyi ideig? haveromnak ezt 2 óra alatt megcsinálták."

 

És itt van az a pont, mikor bármilyen lelkiismeretes is akar lenni a tetováló, belekényszerítik abba a helyzetbe, hogy ö is elkezdjen nagyolni.

Mert a vendég türelmetlenül toporog és a száját húzogatja, hogy szép-szép amit csinálsz, de nem haladunk. És irigykedve gondol a barátaira, akik már biztosan fullra varrva ropogtatják pirosra sült friss tetoválásukat a napon, márkás napszemüvegben, műanyag pohárban drága koktélokat lötyögtetve a Plázson. Szinte biztosra lehet venni, hogy legközelebb már olyan tetoválót keres, akinél az instant végeredmény garantált.

 

 

SAJNOS, EZ A HOZZÁÁLLÁS A VENDÉGEK RÉSZÉRŐL MÁRA TENDENCIA LETT!!!

 

 

32191448_10211714212399813_3935598405862031360_n.jpg

 

 

 

 

Aztán itt van a másik véglet, mikor a tetováló becsvágya magas és semmi más nem érdekli mint az, hogy egybe elkészítse a munkát és frissen befotózva, utólag kellően feljavítva, azonnal publikálhassa a végeredményt. Képes akár hat-hét órán keresztül „dögözni” egy viszonylag nem túl nagy ábrát. Rengeteg tónus és színárnyalatot belecsempészve, a legapróbb részletekig visszamenőleg, sokszor át-átdolgozva ugyanazt a felületet.

 

 

Még ha szerencsés esetben nem is lett agyongyötörve a bőr, és nem lökte ki teljesen a festéket, az idő múlásával nagy valószínűséggel jóval mattabb és részletszegényebb lesz a végeredmény.

 

 

p-masolata-vert.jpg

 

 

A tetoválás nem a Forma–1. Nem kell, és nem is lehet minden munkát egyszerre megvalósítani. Ez nem annak függvénye, hogy ki mennyire bírja a fájdalmat és hány órát képes elviselni.

 

A tetoválás elkészítéséhez szűkséges idő, nem a mérettől függ. Vannak témák, megjelenítési formák, amikkel gyorsan nagy felületeket lehet elkészíteni, és vannak amik rendkívül belassítják a folyamatot.

 

Ezen kívül mindenkinek különböző igénybevételt bír el a teste. A határ nagyon tág. Van akit a végtelenségig lehet nyúzni, de akad olyan is, akinek már a harmadik rádolgozást sem bírja el a bőre.

 

Ebből kifolyólag minden munkával, stílustól, témától, ábrázolásmódtól, bonyolultságtól és a tetoválás helyétől függően más és más tempóban lehet haladni.

 

Ezért nem lehet olyat kijelenteni, hogy nekem már van tetoválásom, az én bőröm jól bírja. Mert lehet, hogy eddig olyan jellegű munkák készültek rajtad, amik nem vették túlzottan igénybe a bőrt.

 

Ezért hallgassál a tetoválódra, és ne türelmetlenkedj! Jobban tudja hány alkalommal, miért és mit kell csinálni ahhoz, hogy neked maradandó és maradéktalanul elkészített tetoválásod legyen.